Az embert a vágyai hajtják előre. De mi is a vágy, és honnan fakad?
A lélek anyagi testre vágyott, ezért vagyunk itt, az anyagi világban. Miután a lélek kapcsolatba kerül az anyaggal vágyai továbbra sem múlnak el, és szeretne minél többet kapni az anyagi élvezetekből.
Kisgyermek kortól öreg korunkig máson sem fáradozunk, mit, hogy az anyagi vágyaink sokaságát beteljesítjük:
5 évesen: "Bárcsak nekem is lenne egy olyan szép labdám..."
10 évesen: "Bárcsak nekem is lenne egy x-boxom..."
15 évesen: "Bárcsak gazdag és híres lennék amikor nagy leszek..."
25 évesen: "Bárcsak én is beutazhatnám a világot..."
30 évesen: "Bárcsak nekem is lenne férjem, gyerekeim..."
45 évesen: "Bárcsak egészséges maradnék..."
60 évesen: "Bárcsak láthatnám felnőni az unokáimat..."
Ez a néhány példa, csak csekély töredéke annak a millió és millió vágynak amelyek nap mint nap megfogalmazódnak bennünk az évek előrehaladtával. Mindig arra vágyunk ami épp nincs.
Az anyagi vágyak mindig az érzékszerveink kielégítését szolgálják, ezért számuk végeláthatatlan. Miután "beteljesült" egy vágyunk, azonnal ott terem helyette egy másik. A beteljesülés pillanatában pedig oly rövid a boldogságból fakadó mámor.
Ezért van az, hogy látszólag mindig mindenki elégedetlen a sorsával. Gazdag és szegény egyaránt, hiszen az elérni kívánt vágyak sokasága megállás nélkül emészti az elmét.
Kell e küzdenünk a vágyainkért, vagy sem?
A boldog és elégedett ember titka az, hogy megértette az elméje működését és az anyagi vágyakat nem tekinti másnak, mint az elme játékának. Érti, hogy az anyagi vágyak óceánja kielégíthetetlen.
Bizonyos szempontból, ahhoz, hogy képesek legyünk az elmét megfeleően szabályozni, szükséges, hogy rendelkezzünk alapvető dolgokkal, mint a testi és mentális egészség, hogy legyen tető a fejünk fölött, ne éhezzünk, ne fázzunk stb. Tehát az alapvető vágyakért is meg kell dolgozni. Nem elég, ha csak tétlenül várakozunk, mert a dolgok nem történnek meg cselekvés nélkül.
Az, hogy végül milyen sorsunk lesz, a személyiségünk és a karmánk függvénye. Lehet, hogy nagy házra és gazdagságra vágyunk, de a "karmikus kredit" számlánk ezt nem engedi meg. Így be kell érnünk azzal ami van.
Meddig kell küzdenünk a vágyainkért?
Ha azt tapasztaljuk, hogy az erőfeszítéseink folyamatosan kudarcba fulladtak, el kell gondolkoznunk azon, hogy nem biztos, hogy jó úton járunk. Amikor "jó úton" járunk, minden annyira könnyű az ajtók azonnal megnyílnak előttünk.
Tegyük fel magunknak a kérdést, és feleljünk őszíntén: "...valóban szükségem van rá?" "...létezhet más út amivel el tudom érni?"
Értsük, meg, hogy az anyagi siker utáni vágy egy feneketlen kút, amelyet lehetetlen megtölteni. Ha ezzel foglaljuk le magunkat, akkor bizony sohasem érjük el a békét.
"A békét nem az éri el, aki igyekszik a vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba."
Bhagavad Gítá 2.70.
